Mi alapján csoportosítják a teákat? Fontos a teacserjék fajtája, az ültetvények helye, valamint a szárított tealevelek feldolgozási módja. A „színek szerinti" osztályozás a legutóbbihoz, vagyis a feldolgozási folyamathoz kötődik.
A fehér tea fiatal levelekből áll, amik nem oxidálódtak.
Íze: finom édeskés, de kissé kesernyés utóízt hagy maga után.
Érdekesség: Kínában Imperial, azaz császári teának is nevezik, mert fogyasztása több mint 1000 évig a császárok kiváltsága volt.
Jótékony hatás: fogyasztói ritkábban szenvednek szív- és érrendszeri betegségekben. Anyagcsere serkentő, segíti a koncentrációt.
Zöld tea: minimális az oxidáció, ezt gőzöléssel és pörköléssel érik el. Megőrzi hatóanyagainak nagy részét.
Íze: területenként változik. Ha Japánban termesztették, akkor kissé fűízű lehet. Ha Kínában, akkor kesernyés. Az indiai zöld tea pedig gyümölcsös aromájú.
Érdekesség: Kínából és Japánból származik, de India és Srí Lanka területén is jelentős a termesztése. Elnevezésük többnyire az eredeti kínai vagy japán nevükhöz kötődik.
Jótékony hatás: élénkítő, erős antioxidáns (kedvező hatással van a sejtekre).
Vörös tea: sokáig érlelik, az oxidációs folyamat félig megy végbe.
Íze: erős átható aromájú tea
Érdekesség: cserjéje az eredetileg vadon élő rooibos növényből származik, ami kizárólag Dél-Afrikában, a nyugat-fokföldi Cedarberg hegység környékén volt honos.
Jótékony hatás: görcsoldó, enyhíti a fejfájást, enyhíti a bőrbetegségeket (pl. az ekcémát).
Fekete tea: erjesztett tea, ami a zöld teából készül. Jelentős mértékű oxidáción megy át.
Íze: karakteres, összetett íz. A kesernyés íz kortyolás közben fokozatosan enyhül.
Érdekesség: általában a származásuk – az ültetvény helye – alapján nevezik el őket.
Jótékony hatás: élénkítő hatású, serkenti a légzést és a vérkeringést.